Néhány BMX-esnek ugyanis leginkább néhány cifra káromkodás jut eszébe az ABC-ről, a közvetítés kapcsán. Amíg mondjuk a baseballban elég sok a holtidő ahhoz, hogy beférjen óránként 20 perc reklám, a BMX-nél valóban nem ártott volna, ha a rendező kicsit jobban ismeri a sportágat. A selejtező legjobb öt versenyzőjének kűrjét mutatták csak a döntőben, ami viszont azt jelentette, hogy sikerült lemaradniuk például a 4. helyen végző Simon Tabron 900 fokos fordulatáról, mert épp akkor épp az ABC egyik saját gyártású sorozatának ajánlója ment. Nem láthatták a nézők a 6. helyen végző John Parker dupla tailwhipjét sem. (Ennél a trükknél a BMX-es két kézzel fogja a kormány, miközben maga alatt a kormány körül megforgatja a biciklit). Helyette viszont láthattak egy 7. és egy 8. helyre jó gyakorlatot.

A fiúk dühét talán az ötödik helyen végző Chad Kagy fogalmazta meg legjobban. „Benn vagy a legjobb ötben a sportágunkban, a világ legnagyobb versenyén, könyörgöm! A világranglistán századik helyen álló golfos több pénzt keres, mint nálunk az aranyérmes, és rengeteget szerepel a tévében. A szponzoroknak a tévé a mindenük”. Chad különösen azért volt ideges, mert a szombati Park döntőben egyik trükkje közben hibázott, arccal lefelé érkezett le a félcsőbe, és negyven másodpercre elvesztette az eszméletét. Másnap az orvosok engedélyeznék az indulását a félcső döntőben, nem csoda, hogy ezek után dühös lett, hogy nem volt elég jó a tévéseknek.