Az egyik ok, ami miatt a téli extrém játékokat évek óta a Colorado állambeli Aspenben tartják az, hogy a hely nemcsak hóbiztos, de a téli napok nagy részében képeslapra illően kék az ég. Ez nem csak a fotósok munkáját segíti, de például a szabadstílusú síelőknek sem mindegy, hogy jó látási viszonyok között forognak a levegőben fejjel lefele, vagy egy fehér tejfölben. Ezért, amikor a síelők Slopestyle döntőjének napján vigasztalan szürkeség szállt az Aspen körüli lejtőkre, a szervezők azonnal munkába álltak. Színes spray-vel kijelölték a pálya vonalát, fenyőágakkal tűzdelték ki a leérkezési zóna széleit. Szükség is volt ezekre, mivel mire a döntő elkezdődött, a hó is esni kezdett, így a látótávolság a minimálisra csökkent, a versenyzők leginkább érzésre ugráltak az ugratókon, lépcsőkön, korlátokon. A sajtósátorból a versenyt monitoron figyelő újságírók sem jártak sokkal jobban. A szél befújta a sátorba a havat, a fűtés pedig elromlott, így az írás mellett azzal voltak elfoglalva, hogy ujjaikat melengessék.

Tanner Hall, a boldog győztes Fotó: Shazamm/ESPN Ilyen viszonyok között még kétségesebbnek tűnt, hogy a címvédő, kétszeres X Games győztes Tanner Hallnak sikerül-e megvédenie elsőségét. Az elődöntőkben Tanner a körülmények miatti tehetetlen dühében az utolsó ugrató után a hóba vágta az egyik síbotját. A finálé sem indult jobban számára, az első kör után a középmezőnybe jutották a pontozóbírók, így mindent a második körre kellett feltennie. Sikerült, és ekkor már a bírók is figyelembe vették, hogy a címvédőnek nem illik nagyon alacsony pontokat adni. Az ezüstérmes a bírók mellett a legtöbbet a közönségnek köszönheti. Peter Olenick Aspen tőszomszédságából származik, két héttel az X Games kezdete előtt kvalifikálta magát a versenyre, így érthető, hogy neki volt a legnagyobb szurkolótábora. A dobogón aztán balra nézve ott látta maga mellett a sportág két legnagyobb alakját. A dobogó legfelső fokán Tanner Hallt, a bronzérmesnek járó helyen pedig a tavaly és tavalyelőtt is harmadik helyen végző svéd Jon Olsson végzett. Jont a verseny után az X Games-et rendező ESPN tévécsatorna riportere arra kérte, hogy foglalja össze a döntőbeli élményeit. „Esett a hó” – summázta Jon az eseményeket.

A félcsőben a magasságot is értékelték Fotó: Phillips/EXPN A Slopestyle mellett Tanner Hallnak a Superpipe-ben is arany nézett ki. Ezt ugyanabban a félcsőben rendezték, mint a hódeszkások hasonló versenyét. Pár évvel ezelőtt a félcső még a hódeszkások territóriumának számított, mára azonban már a síelők is hasonló magasságokba tudnak feljutni egy-egy trükk végrehajtása közben, mint a snowboardosok. A döntőben három gyakorlatra volt lehetőségük, ebből a legjobb eredmény számított. Ezt használta ki a Maine államból származó Simon Dumont, aki a második kör után az utolsó helyen állt, így az utolsó próbálkozásra már nem volt mit veszítenie. Több mint hét méterrel emelkedett a félcső széle fölé, ami a bíróknak nagyon tetszett. A svéd Jon Olsson, a Slopestyle bronzérmese szerezte meg Simon mögött a második helyett, a helyiek kedvence, Peter Olenick a Slopestyle ezüst után egy bronzzal gazdagította a kollekcióját.

Hat repülő női síelő Fotó: Flip McCririck/Shazamm/ESPN A fentebb említett két síversenyszámban a technikai trükkök voltak a meghatározóak. A Skier X-ben a forgásokkal nem sokra mentek, itt csak a sehesség számított. A Skiercross az egyetlen síelő versenyszám, amiben nők is indulhatnak. Itt a síelők megpróbálnak a lehető leggyorsabban lejutni az ugratókkal, kanyarokkal nehezített pályán. Mivel itt egyszerre hatan küzdenek a pályán a pozíciókért, ezt sokkal izgalmasabbnak tartják, mint az alpesi sít. A snowboardosok hasonló száma 2006-tól már a téli olimpia hivatalos versenyszáma, a síelőknek azonban erre pár évet még mindenképpen várniuk kell. A női skiercross top 10-es mezőnye volt a legnemzetközibb az idei téli X Games-en. Svéd, kanadai, francia, német, osztrák, szlovén és amerikai síelő küzdött a döntős helyekért. Köztük volt a szám háromszoros aranyérmese, Aleisha Cline, aki 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban sem talált legyőzőre. Aleisha négy éves korában kezdett el síelni, 18 éves koráig alpesi síelő volt. Azóta tartotta már a gyorsasági síelés világrekordját 215 km/h-val, szerepelt meztelenül az ESPN magazinjának címlapján, harmincnégy évesen pedig X Games címvédésre készült. A legnagyobb esélye az osztrák Karin Huttarynak volt ellene. Karin korábban szuper-óriásműlesiklásban a világkupán is indult, de aztán a nagyobb izgalom és a hangulatosabb versenyek miatt ő is átnyergelt skiercross-ra. Végül nagy küzdelemben az osztrák lány diadalmaskodott.

A férfiaknál a tavalyi győztesnek, a svéd Lars Lewennek szintén nem sikerült a címvédés. A helyi Casey Puckett idén gyorsabbnak bizonyult nála. A bronzérmet Reggie Crist szerezte meg. A férfiaknál a skiercross legjobbjai egy jutalomversenyen is résztvehetnek. Ultracrossra keresztelték az a versenyszámot, ahol a skiercross és a snowboardercross legjobbjai párban küzdenek egymás ellen. Egy síelő és egy hódeszkás alkot egy-egy kétfős teamet, és együttes idejük adja a végeredményt. Először a síelőket engedik le, egymás után, aztán pedig a deszkások jönnek sorra. Idén a skiercross bronzérmese Reggie Crist és a snowboardos Nate Holland alkotta a legtökéletesebb párt. Főként Holland gyorsaságának köszönhetően sikerült megelőzniük a Lars Lewen – Xavier Delerue svéd-francia párost. Így Lars a skiercross után az ultracrossban is ezüstérmet vihet haza. A harmadik helyet a Xavier Kuhn – Drew Neilson kanadai-francia páros szerezte meg.